Pénzügyileg nem akarnak versenyezni a riválisokkal, másképp motiválnak – a Fradi sikeredzője a Mandinernek

Mekkora ünneplést csaptak Máltán a Bajnokok Ligája-címvédését követően?

Furcsa helyzet állt elő azzal, hogy külföldön ünnepeltünk, de talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy van már rutinunk benne. Ennek ellenére külön örömöt jelentett, hogy a Fradi-szurkolóknak köszönhetően szinte hazai pályán érezhettük magunkat. A lelátó egyik felét megtöltötték a mieink, akik később éjszaka is megleptek minket, és csatlakoztak a csapathoz. A vezetőség a tavaly már bevált helyet foglalta le: előbb a busznál a szurkolókkal, majd egy vacsorát követően egy szórakozóhelyen folytatódott a buli. Itt leptek meg bennünket a drukkerek. Le a kalappal előttük, azt a szeretetet és támogatást, amit év közben tőlük kapunk, talán nem is lehet meghálálni! Vidékre és az idegenbeli BL-meccsekre is elkísérnek, éltetnek minket, rendkívül sokat köszönhetünk nekik. Máltán is hazai pályát varázsoltak.

Egészen döbbenetes statisztikai adatokkal rendelkezik a csapata, ráadásul első magyar együttesként sikerült egymást követő két évben is BL-nyerniük.

Látszólag voltak könnyebb meccseink, de sok munka van a sikerek mögött, ez a fölény nincs ingyen. Ráadásul a Fradinál mindig nézzük a magyar vízilabdasport érdekeit is, folyamatosan építjük a jövő csapatát. Törekednünk kell a folytonosságra, a fiatalok csapatba építésére, illetve arra is fel kell készülnünk, ha egy nemzetközi klasszis eligazol.

Márpedig a magyar sztárok mellett akadnak kapós külföldiek is a keretben.

Akik a híresztelések ellenére ráadásul nyomott áron érkeznek hozzánk. Nem a pénz miatt, hanem mert nyerni akarnak. Nem tudunk és nem is akarunk versenyezni más klubok, a Pro Recco, a Radnicki vagy az Olympiakosz pénzügyi ajánlataival, ellenben felvázolunk a játékosok számára egy olyan jövőképet, amelynek a részesei akarnak lenni. Családias környezetben, megbecsült csapatban, profi körülmények között készülhetnek és a csúcsra törhetnek, amely a fejlődésük szempontjából sem elhanyagolható.

így mindenkinek érdeke a végső siker. Ugyanezt mondom a fiatal magyar játékosoknak is a külföldi lehetőségeket illetően: ha úgy dönt valaki, hogy kipróbálná magát máshol, az élő szerződése ellenére is elengedjük. Megvan a lehetőség, hogy fejlődjön a karakterük, tanuljanak nyelveket, ismerjenek meg új kultúrát.

Ahogy már említettük: két év alatt két BL-siker. Össze lehet egyáltalán hasonlítani a két idényt?

Érdekes, nagyjából ugyanaz volt most a forgatókönyv, mint tavaly. Az előző szezonban Magyar Kupa-sikerrel nyitottunk, másodjára Szuperkupa-győzelemmel, tehát a lökés megvolt az elején, nagy önbizalommal mehettünk neki a folytatásnak, aztán ősszel nem lehetett panasz a játékra, de a válogatott szünet után óhatatlan volt egy kisebb hullámvölgy. Ez tulajdonképpen normális. Tavaly Athénban, idén Barcelonában kaptunk ki, igaz, ott csak ötméteresekkel. A végén mindkétszer meglett a BL-serleg, sok volt tehát a párhuzam. Ami különbség, hogy az első vezetőedzői évem sok olyan tapasztalattal vértezett fel, amelyet tudtam hasznosítani idén. Tisztában voltam vele, hogy jön majd a hullámvölgy, a visszaesés során pedig egy vereség is benne lehet a menetelésben. Idén gyorsabban jöttünk ki belőle, könnyebben tudtuk kezelni a helyzetet.

Akkor rosszul érint, másnap azonban még motiváltabbak a játékosok. Nem nekem kell ordibálnom velük, maguktól akarnak kimászni a gödörből. Ezen a szinten már mindenki sokat dolgozik, úgyhogy nem többet, hanem jobban és szisztematikusabban kell készülnünk, ha a riválisok fölé akarunk nőni.

Személy szerint mit tud még célként kitűzni?

Amikor elvállaltam a vezetőedzői megbízatást, azt mondtam, a két év alatt legalább egyszer meg akarom nyerni a Bajnokok Ligáját. Ez sikerült, most lépésről lépésre kell folytatnunk a munkát, mert ha előretekintek, bőven vannak még csúcsok előttünk. A következő tíz évben legalább négyszer-ötször szeretnénk magasba emelni a BL-serleget, és akkor még mindig benne van, hogy ugyanennyiszer csalódunk is.

A nyári világbajnokság és az azt követő szabadság után viszonylag hamar csúcsformába kell lendülnünk. Október 8-án már ott a Szuperkupa, amikorra élesnek kell lennünk. Elsősorban a stabilitást akarom elérni a csapatnál, olyan profi légkört teremteni, hogy természetesen egy sikert ünnepeljünk meg, de ne túl hosszan. Jönnek az új feladatok, és azokra is készen kell állnunk. A válogatottnál ennek megittuk a levét, a legutóbbi világbajnoki címet még hónapokkal később is ünnepeltük, ez pedig a folytatásra is rányomta a bélyegét. Nem szabad a múltban élni, ez jó lecke volt abból az időszakból.

Előbb azonban jöhet a pihenés. Hogyan kapcsolódik ki a sikeredző?

Sokat kivett belőlem az elmúlt periódus, a válogatottal és a juniorokkal töltött időszakot éppen ezért kellett elengednem, mert valamikor a feltöltődésre is időt kell hagynom. Most következik egy hosszabb nyaralás, a feleségemmel néhány hetet a Balatonnál töltünk, de a válogatott tornát azért nem akarom majd kihagyni a Hajósban. Nem csak edzőként érdekel, hanem elsősorban a sportág szerelmeseként.

Fotó: MTI/Bodnár Boglárka